Stevie Wonder és a Láthatatlan ember

Az év leggyengébb poénját nem a feltörekvő és itt-ott valóban harmatgyenge nemzedéknek, hanem magának Litkai Gergelynek sikerült elkövetnie. "Annyi élményt nyújt a válaszóknak egy MSZP kampány, mint Stevie Wondernek a Láthatatlan ember." Stevie Wondernek a Láthatatlan ember ugyanakkora élményt nyúlt mint az összes láthatónak. Sőt, ha úgy tekintjük, abszolút értékben neki többet nyújt (mivel annyit hall, szagol, tapint belőle, mint egy átlag emberből), mint nekünk (akik nem látjuk).

De végül is mindegy. A közönség, aki fizetett a jegyért és cserébe röhögni akart, a begörbített kisujjon is, a közönség röhögött. És itt volt igaza Hajós Andrásnak az ominózus riportban. Végül is hordhat össze hetet-havat politikus, bohóc, zenész. Aki tapsolni akar, az úgyis tapsolni fog.

Halva csora

- Meghalt a Csora!
- Kicsoda?
- Nem tudom, de a vendéglőben ki van írva, hogy halvacsora.

Ez legalább vicc. Amit a Magyar Rádió (szavak ereje) művel, az pedig még mindig nem vicces. Már húsz éve nem az. Ha Millecentenárium(1) van, akkor ahhoz nem méltó a kabaré és vegyék le a műsorról, ha Millenium(2) akkor meg azért. Szerencsére ezen törekvések nem sikerültek. Annál inkább a következők: ha bármilyen választások(3) miatt kampánycsend van, akkor nincs kabaré. Nincs stand up, politikamentes poénparádé. Ha állami ünnep van, Húsvét, Államalapítás, Mindenszentek stb. szintén hallgat a kabaré. Olimpia alatt sincs rendes kabaré, csak valami válogatásféle, eldugva a tudósítások közé. S ha híres ember el talál halálozni és különleges rádióműsort kell beiktatni, a szerkesztők már biztos kézzel nyúlnak a rádiókabaré adásához és söprik félre. Nem a csapból is folyó nevenincs kortárs szerzők közhelydrámáit és rádiójátékait, nem az unalmas gazdasági és politikai műsorokat, nem az öncélú és öntömjénező ego-adásokat, hanem a kabarét.

Cseh Tamás halálakor is. Mert szegényt, most bezzeg magasztalják, sajnálják, de az utolsó interjú is három év előtt készült vele. Ilyenkor illik az utánozhatatlan jelzővel illetni. S bár lehet, hogy úgy van, Lehr Ferenc, Heilig Gábor, Nádas György és Ayaláék azért megpróbálták. Utánozni. Karikírozni. Az ő Rádiókabaréban elhangzott csetamásos dalaikból már összejött volna egy fél emlék-humor-műsor. De tudom, ehhez kutatni, hangtárazni, szerkeszteni kellett volna. Egyszerűbb volt a soros rádiókabarét lesöpörni és helyébe egy régebbi Cseh műsort szalagról feltenni.

Vigye kánya, minden napi lustaságod legyen meg neked ma. Cseh Tamás pedig nyugodjon békében. Sokak emléke túlélte a haláluk utáni ájtatosságot, az övé is túl fogja. A kabarészeretők pedig szerencsére meghallgathatták az elmaradt műsor ismétlését (4) a következő hétfőn.


(1) Gyk az honfoglalás 1100 éves évfordulója 1996-ban
(2) Gyk az ezredévforduló ünneplése 1999-ben, majd matematikai okoskodók miatt 2000-ben
(3) Eleinte négyévente négyszer 2x2 hétvége a parlamenti és önkormányzati választás miatt, ma má Eu választások miatt még sűrűbben
(4) Ez nem kép, nem fogalom, nem logikai zavar, ez az igazság

A fiatal generációnak minden előadó új

A fájóan erőltetett cím az újszülöttnek minden vicc új mondásra hajaz. Kőhalmi Zoltán a júniusi Rádiókabaré konferanszában találta mondni: Következő fellépőnk először van Rádiókabaréban, tehát új vendég nálunk... Váncsa Istvánt konferálta fel emigyen (a közönség meglepett örömmel sóhajtott fel, ebből Váncsa népszerűsége pontosan lemérhető), aki pediglen már előadta a Rádiókabaréban a nyilvános WC-kről szóló szatirikus írását. Szóval, Zoli, ez nem igaz. Ettől függetlenül hosszú idő óta a legjobb kabarét hallottam most szombaton: Kőhalmi, Felméri, Bödőcs, Váncsa... 10/10

Még az Ornádó együttes sem tudta elrontani az összképet.

Wattakabát

Nemrégiben szó-vicces óriásplakátok jelentek meg. A Watt nevű energiaitalt hivatottak reklámozni, mindenféle nyakatekert, fonetikusan leírt angol kifejezésekkel:

Watt iz máj ném?
Watt du ju drink?

Jól van, Emese, vagy hogy is hívhatják azt a reklámszakembert, aki éjszakákon át nem aludva, a reklámozott borzalmat kortyolgatva próbált valami értelmeset kiötleni magából, és végül ezt sikerült. Hát, gratulálunk.

Kár, hogy 35 éve, 1974-ben egy Boncz Géza nevű tehetséges férfiú Humorfesztivált nyert a James Watt nevével elkövetet szójátékaival.

Kísérletezések kora
reggel. James Watt wattakabátjába bújva kísérletezik. Hideg van. Watt '69-et isznak. Későre jár. Cserebogár, sárga... Munkatársa kezét a szájához emeli. Nagyot ásít. Munkatárs: Watt tájm? Watt elkeseredve a kísérletre figyel és így szól: halvány gőzöm sincs. [...] Hányan Wattok? Ők szemérmesen egy petróleumfőzőn lesütik szemüket. [...] (Előadta: Márkus László)

Fenomenális írás. Messze-messze többet ér, mint az említett plakátok. Őrizzük hát meg így a lelkünkben.

Érettségi 2009 lopott tételekkel

Pár éve az országos érettségi tételeket lopták el, idén Nádas György lopta a Kabaréklubban elmondott Érettségi című számának anyagát. Oké, nem írom, hogy lopta, csak felolvasott egy közkézen forgó vicces dokumentumot, és ezzel nekem alapban semmi, de semmi bajom nem lenne.

Az teszi furcsává és szánalmassá az egész számot, hogy az MR1 humoros műsoraiban (Rádiókabaré,Kabaréklub) már hetek óta hangzik a felhívás, hogy ifjú tehetségeket keresnek, de csak saját poénokkal szabad jelentkezni, a világhálóról nem szabad anyagot hozni, mert kopipészt figyelő rendszerük van.

Az egész ugyanolyan szánalmas, mint amikor a legutóbbi Humorfesztiválon (amely nem tegnap volt) Nagy Bandó András zsűritag kioktatta az egyik jelöltet arról, hogy az egyik poénját ő, NBA már évekkel ezelőtt elmondta. Tette ezt az a Nagy Bandó András, aki már évek óta csak neten, köremailekben terjedő viccekből ollózta össze a számait.

Ismét mondom, rendben, amit szabad Jupiternek, azt ne legyen szabad a kezdőknek, de Jupiter is visszavehetne kicsit, mert hiteltelenné válik az egész.

Régi poént ráadásul szarul elsütni nem vicces, hanem szánalmas

Mint közismert Cyrano a monológjában azt szavalja, hogy "Magamat ha kell kigúnyolom."

Stand up humoristáink nagy része él a saját esendőségének ecsetelésével és várja a sikert csarébe. Mindezt egy olyan országban, melynek átlag lakói, tehát a humoristák közönsége pesszimista, lúzernek látja magát, szürkének életét és nem szeret nevetni a másik ember szürkeségén.

Mindegyiküket alulmúlja Dombóvári IStván (Dombi), aki lopott poénnal próbálja kigúnyolni magát, de még azt is rosszul.

Jött szembe az utcán valaki, rám mutatott és azt mondta, ott van az a buzi abból a szarból. Ezt Jáksó László mesélte a Heti hetes című műsorban évekkel ezelőtt, amikor átvette Csiszár Jenőtől a hírlvasó szerepet abban a műsorban. Hat-hét év után Dombi ezt a poént süti el mindenütt (Showder Klub május 3, Kabaréklub árplis 26.), de gyáván, az eredeti szöveget nem vállalva. Itt van az a hülyegyerek abból a szarból, mondja, és messze nem hangzik olyan jól, mint Jáksótól. Ráadásul többéves szakálla van.

De a tévéműsorban jött Kovács András Péter és megmentette a helyzetet. "A múltkor velem is előfordult. Jött szembe valaki, hogy te vagy az a hülyegyerek abból a szarból? Nem az a Dombóvári István."

Nos, ennyi a különbség a klasszis és a görcsölő amatőr közt.