Riszájkling

Hmm... hmm... hmm.... A Föld napján talán örömmel kellene, hogy eltöltsön, hogy ím, vannak, akik újrahasznosítanak. Ám mégsem tudok felhőtlenül nevetni az áprilisi Rádiókabaré két adásán.

Maksa Zoltán és Ihos József visszatértek, de Rádió Kolompszó néven magukkal hozták a múltból a Rádió Danukszo (vagy Danuxo) című számuk mintegy nyolcvan százalékát. A Litkai-Nékám-Pataki trió sem erőltette meg magát nagyon. A két, titkos életek című sorozatba illeszkedő számuk egyike szinte szóra megegyezett a 2007. februárjában, a hatodik Kabaréklub adásban elhangzott számmal.

Ezúttal még a konferansz szerepet betöltő Szomszédnéni Produkciós Iroda párosa is a szomszédba ment ötletért. A székely és a hangvezérlős okostelefon című számuk alapja a világhíres "Hangazonosítós lift Skóciában" jelenet. Vesd össze "eleven, eleven, eleven..." - "kettő, kettő, kettő..."

Kovács Andrá Péter nyúl

Ha valaki nem tudná, akkor annak elmondom, hogy Kovács András Péter (akire eddig gáz könyvén kívül nem tudtam rosszat mondani) bevezetője a Roast - Éljen Feró, égjen Feró adásának elejéről nem más, mint Steve Martin amerikai komikus bevezetője a brit Monty Python társulat "A papagáj jelenet nincs benne" című összeállításából. Azért ennél sokkal, de sokkal többet vártam KAP-tól.

Az egész műsor arra volt jó, hogytovább emelje a szememben Bödőcs Tibort, aki távol marad ezektől a "csak mindenhol jelenjünk már meg mi, stand-uposok" eseményektől. Ugyanez igaz Hadházi Lászlóra, már amennyiben tartja magát és valóban nem vesz részt a Roast adásaiban.

Öreg vagyok

Az oké, hogy két istentelenül szakállas viccet is sikerült a fellépőknek elkövetni a Kabaréklub március végi adásában, hiszen a vicc csak az újszülötteknek új, idősebbek meg mosolygás helyett próbáljanak másban örömet találni. De máig nem értem, hogy a pesti flaszter poénjait miért erőltetik bele a fellépők vidéki szereplők szájába. A "jobbról jó... nagy kamion jön" viccet már mindenki elsütötte, aki valaha ült autóban és segített navigálni a sofőrnek. Kétlem, hogy Sz. László (majd ha eredeti lesz, a nevét is kiírjuk) nagymamája találta volna ki.

De a legalja továbbra is Dombóvári István. Amikor a Son-Go-Ku pizzáról mesél ott már a vége a humornak. Beletette egy kínai étterem környezetébe. Ahol nincs semmi értelme, mert a Dragonball manga/rajzfilm és a benne szereplők japánok. Aztán pedig a SonGoKu pizza a Don Pepe lánc találmánya és még perre is mentek más pizzázókkal, akik használták-e nevet. Rendben van, Karinthy volt, aki humorban nem ismert tréfát, de azért attól mert valaki nem Karinthy, még lehetne tisztességes és odafigyelhetne egy picit arra, hogy hiteles legyen, amit mond. :(

De azért nincs vége. Pataki B is előtt egy sztorit, amely lehet hogy eredeti csak már Gálvölgyi János elmesélte kisezerszer. (Név végi i vagy y)

Kicsinyes (?) bosszú

Van egy anekdota egy újságíróról, akit valami sérelem ért, nem szolgálták ki a boltban, átverte a taxis vagy valami ilyesmi. Nem olvasott be az illetőnek, be sem nyomott egyet a szeme alá, csak annyit sziszegett "Megírlak, megírlak..." Ennek a történetnek sok olvasata van. Az egyik az, hogy egy profi író, újságíró, jelen esetben humorista, akinek szava sokakhoz elér, mennyire térhet el a profizmustól és használhatja fel lehetőségeit kicsinyes bosszúra.

Egy humorista célja lehet a görbe tükörben megmutatás: kifigurázhat közszereplőt, egy embertípust, egy szakmát. Gondoljunk csak Maksa portéira, Nagy Bandó hivatali leveleire, Sás és Somogyi hangparódiáira, a Titkos életek sorozatra. A stand-uposok is sokat merítenek a hétköznapok kínjaiból, legyen az ügyintézés, egészségügy, oktatás vagy épp a mesteremberekkel való hadakozás. De a kérdés még mindig fenn áll: mennyire térhet el a humorista a fő céljától szórakoztatás céljától, hogy immár az vezérelje, hogy elégtételt vegyen az őt ért sérelmekér.

Hosszú a sora a - főleg építőipari - szakemberes történeteknek, de úgy látszik sosem lesz végük. A szilveszteri Rádiókabaréra is jutott kettő. Ám míg Beliczai nemcsak a burkoló szakbolt szemétségeiről mesélt, hanem a saját bénaságát is pellengérre állította, addig Mogács Dániel monológjában minden a mesterek hülyeségéről szól. Olyan érzsem támadt, mintha egy "bazmeg öcsém, akkor ne gyere soha többet dolgozni hozzám, pénzt meg ne is remélj!" kifakadás helyett a humorista csak nyelt, csak nyelt volna, miközben ezt sziszegte: "Elmeséllek, elmeséllek..."

Kár érte, pedig jó szöveg volt, csak kevésbé kellett volna személyesre venni.